, (köt-él) fn. tt. kötet. Személyragozva: kötelem, köteled, kötele stb. Tájdivatosan, vagy inkább eredetileg kötel, miért származékai is, mint köteles, kötelesség, kötelem, kötelez, kötelezés, kötelék, kötelődzik, rövidek. 1) Széles ért. bizonyos növények száraiból, szálaiból vagy rostjaiból sodrott, tekert vagy fonott, s kigyósan hajtható sudarabb, vastagabb féle eszköz, mely leginkább arra való, hogy vele más testeket meg- vagy öszvekössünk. Szalma-, széna-, vessző-, hárskötél. 2) Szorosb ért. kender rostjaiból madzagokká sodrott, s több ily madzagokból öszvefont rövidebb vagy hosszabb, vékonyabb vagy vastagabb kötőszer. Borjukötél, melylyel a borjukat, tehénkötél, melylyel a teheneket, ökörkötél, melylyel az ökröket kötik meg. Harangkötél, melylyel a harangot húzzák. Csigakötél, melylyel csigát tekernek. Rudazó kötél, melylyel a megrakott szénás, szalmás stb. szekérnek nyomó rúdját leszorítják. Szénahordó kötél, melybe nagy csomó szénát kötnek. Ruhaszáritó kötél, melyre száritás végett a kimosott ruhákat kiteregetik. Kompkötél, mely által a kompot egyik partról másikra huzzák. Hajókötél, melynek több nemei vannak, nevezetesen vontató kötél vagy alattság, melyen hajót húzzák. Evező kötél, vas macska kötele stb. Kötelet vetni, behúzni, elvágni, kötélen vezetni a tehenet, ökröt. A szilaj csikó nyakába kötelet vetni. Kötelet verni, am. több vékony szálakat kötéllé fűzni, innen a kötélverő nevezet. Valakit kötélre itélni am. felakasztásra itélni. Kötélen tánczolni, járni. Ott szakad el a kötél, ahol leggyengébb. (Km.). Hármas kötél nehezen szakad. (Km.) 3) Mint hoszmérő eszköz, jelent bizonyos nagyságu földet, különösen holdföldet, máskép: láncz. Ez értelemhen a bibliai nyelvben gyakran eléfordúl, pl. Örökségem kötele. 4) Átv. ért. szoros viszony. Szeretet kötele, házasság kötele, költőileg rózsakötele. Szalay Á. gyüjteményében jelent kötelességet (kötélyt) is. 1546.