, (köv-et-és) fn. tt. követés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Midőn a kivánást, kérést jelentő követ igétől származik, am. cselekvés, mely által valakit v. valamit kérünk, sürgetünk. Az elveszett jószágnak, adósságnak követése. Követéssel kezdeni a beszédet, megszólítást. A megkövetésre bocsánatot adni. 2) Midőn a menést, kisérést jelentő követ a törzsöke, am. cselekvés, melynél fogva valakit kisérünk, vele társ gyanánt megyünk. 3) Erkölcsi ért. utánzás, másnak példája utáni indulás. Jeles emberek, mesterek, művészek követése. Krisztus követéséről irt könyv. V. ö. KÖVET.