, (köt-el-es-ség) fn. tt. kötelesség-ět, harm. szr. ~e. Amit valaki akár állapotánál, akár szerződésnél fogva akármiféle erkölcsi szükségből megtenni tartozik. Hivatali, papi, katonai, atyai, gyermeki, alattvalói kötelesség. Keresztényi, polgári, emberi kötelesség. Szoros, elmulaszthatlan kötelesség. Ez kötelességében áll. Kötelességében eljárni, azt teljesíteni. Kötelességéhez hiven mindent megtenni. Erkölcsi ért. magában foglalja mind azt, mivel Isten, magunk és mások iránt tartozunk. Újabb korban helyette kötelem és kötély használtatik. Az utóbbi ajánlatosb.