, (köv-et-ő) mn. tt. követő-t. 1) Valamit sürgetve, igénynél, jognál fogva kérő, kivánó, nyomatosabban: követelő. Dijat követő munkás, tisztviselő. Örökségét követő árva. 2) Valakivel társképen vagy más után menő, mást kisérő. Nagy urakat követő udvari tisztek, szolgák. Vad nyomát követő vadász. 3) Másnak példája után induló, cselekvő. Idegen divatokat követő piperkőczök. Jó példát követő ifjak. V. ö. KÖVET.