, (köv-et-ő) fn. tt. követő-t. Személy, ki másoknak bizonyos tetteit utánozza, azok példája szerént cselekszik, azoknak elveit, és cselekvési módját mintegy magáévá teszi. A keresztények Krisztus követőji. Legyetek követőji Krisztusnak, mint én is az vagyok. (Sz. Pál, Káldi szerént.) Nem használ a tanács, ha nincs követője. (Km.).