, (köt-el-ez-vény) fn. tt. kötelezvény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Oklevél, mely által valaki bizonyitja magáról, hogy másnak valamivel, különösen bizonyos summa pénzzel tartozik, egyszersmind meghatározza a föltételeket, különösen az időt, mely alatt adósságát visszafizetni fogja. Szalay Á. gyüjteményében eléjön: kötellevél, 1548 stb.