, (köt-el-ék) fn. tt. kötelék-ět, harm. szr. ~e. Bizonyos czélből valamely testre tekergetett kötél vagy vékonyabbféle kötőszer. A törött lábat kibontani kötelékeiből. Feloldani a málhák kötelékeit. Törvényi ért. a szerződéseknél azon igéret vagy fogadás, melynek megtartására az illetők lekötelezik magukat. Házassági kötelék.