, (körül-fekvő) ösz. mn. 1) Tulajd. ért. mondjuk többekről, kik vagy mik bizonyos tárgyat mint középpontot kerítve feküsznek. A gombóczos tálat körülfekvő aratók, kaszások. Kerekjászolt körülfekvő ökrök. 2) Átv. ért. mondjuk ingatlan testekről vagy helyekről, melyek más testeket vagy helyeket kerítenek. A fő piaczot körülfekvő házak. Völgyet körülfekvő hegyek. A toronyból nézni a körülfekvő falukat és városokat.