, (kap-kod) 1) Önh. m. kapkod-tam, ~tál, ~ott. Ez tárgyesetet nem vonz, s am. ide oda kap, ujjait, körmeit ki-kinyujtja, hogy valamit megfogjon, megragadjon. Fűhöz fához kapkodni, szorúltságában mindenfelé segitséget keresni. Kapkod, mint a vizbe haló. (Km.) Kapkod, mint Bernát a mennykőhöz. (Km.) Ikerítve: kipked-kapkod. 2) Áth. de amely szenvedő alakot nem szokott felvenni. Az olcsó jó gyümülcsöt igen kapkodják. V. ö. KAP.