, (köv-et-el-ő) mn. és fn. tt. követelő-t. 1) Aki valamit követel. Örökségét követelő árva. Továbbá amire nézve követelése van valakinek. Követelő adósság. (Activ-Schuld). 2) Főnévileg különösen személy, ki más birtokában vagy használatában levő jószágra vagy hatalomra igényt vagy jogot tart, s azt magáévá tenni akarja. A követelőket csődpörre utasítani. A trónkövetelők egymás ellen törekesznek. V. ö. KÖVETEL.