, (kő-tör) ösz. fn. Sok családu növénynemzetség a tízhímesek seregéből, és kétanyások rendéből; csészéje öt hasábu, bokrétája öt szirmu, hol a magzat fölött, hol alatta; tokja két orru, egy rekeszű, sok magvu. Nevét onnan vette, mert legtöbb fajai a sziklákon és magas hegyeken tenyésznek, hol a kövek repedékei közől búnak ki, s magokat áttörik, vagy a követ mintegy megrepeszteni látszanak. (Saxifraga) A székelyeknél jelent sajtót, mely valószinüleg nem egyéb, mint az átalakított német Kelter (= keüter, kőter, kőtör.)