, (kösz-ön-t) áth. m. köszönt-ött, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. Kedves mondással, valami jót kivánva szólít, üdvözöl valakit vagy valamit, mint átv. ért. tiszteletnek, kegyeletnek tárgyát, pl. Isten áldjon meg! Isten hozott! Jó napot! Inni akar, aki az evő embert köszönti. (Km.). Megköszönteni a városba jött fejedelmet.
"Pacsirták magasról a napot köszöntik."
Orczy.
"Hős vértől pirosúlt gyásztér, sóhajtva köszöntlek,
Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács."
Kisfaludy K.
Néha önhatólag tárgyesetes név nélkül használtatik. Beköszönteni az új hivatalba. Tájdivatosan annyi is, mint az egyszerű köszön. Különösen jelenti azon tisztelgést, mely által valakinek bizonyos innepélyeken, pl. név-, születésnapon, új évkor, stb. kedveskedünk.
Barátunkat születése napján megköszönteni. Elköszönteni, ráköszönteni valakire a poharat, am. egészségre inni, áldomást mondani. Továbbá a távollevőnek valaki által jó indulatját, jókivánatát izeni. Köszöntöm otthon levő kedveseidet; máskép: köszöntetem.