, (kösz-ön-és) fn. tt. köszönés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, mely által valamely vett kegyért, jótéteményért hálánkat szóval vagy tettel is kijelentjük. 2) Idvezlés, mely által valaki iránt kegyeletet mutatunk, midőn szóval vagy tettel is, pl. süvegeléssel magunkat meghajtva, másnak kedvére teszünk valamit. A köszönés senkinek sem szakasztja meg a száját. (Km.). Elfogadni, viszonozni a köszönést.