, (kös-öny) fn. tt. kösöny-t, tb. ~ök, harm. szr. ~e. 1) A tízhímesek seregéből való növénynem, melynek legközönségesebb faja a konya kösöny, máskép Venus köldöke, v. köldökfű. (Cotyledon umbilicus). 2) Erdélyben, Toroczkó városában Kriza J. értesitése szerént am. karmantyú (női ékesség). Valószinü, hogy eredetileg mindkét értelemben körsöny volt, s innen lett kössöny, rövidebben: kösöny. A kör gyök t. i. fogalmi és tárgyilagos viszonyban áll a konya és köldök szókkal, mint köröset jelentőkkel. V. ö. KÖSSÖNTYŰ.