, (kő-szikla) ösz. fn. Nagy kőtömeg, mely akár a földön fölül, akár a vízből magasra emelkedik, vagy a viznek, földnek szine alatt elrejtve létezik. Kősziklára épitett régi lovagvárak. Kősziklákról kősziklákra szökdelő zergék. A tengeri hajó kősziklába ütközvén, elsülyedt. Képes kifejezéssel a rendíthetlen állhatatosságnak, erőnek jelképe. Úgy állottak, mint a kősziklák.