, (köt-jel) ösz. fn. Helyesirási jel, mely fekvőleges (-) vonásból áll, s azt jelenti, hogy a szók, melyek közé tétetik, szorosan egymáshoz tartoznak. Ezt mi magyarok használjuk a) öszvetételekben, világosság kedveért, pl. fa-ló, különböztetésül a faló igenévtől; b) a kérdő e szónál, pl. hallod-e; c) több megelőző szókhoz tartozó szók avagy ragok kihagyása esetében, pl, könyv-, kép-, és levéltár, e helyett könyvtár, képtár és levéltár.