, (köt-et-len) mn. tt. kötetlen-t, tb. ~ěk. Általán, amit be vagy öszve nem kötöttek. Kötetlen gabonamarkok, learatott nád, káka, kicsépelt szalma. Átv. ért. beszéd, mely semmiféle versnemben nincs irva, vagy mondva, (prosa) folyó beszéd. Kötetlen beszédben irt szinmüvek. Ellentéte: kötött. Határozóként am. kötetlenül, a nélkül, hogy be- vagy összekötve volna.