, (köt-el-es) mn. tt. köteles-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Kötéllel ellátott, felszerelt. Köteles ökörszekér, vagy iga, melyhez az ökröket nem lánczon, hanem kötélen fogják. Köteles hal, így nevezik a halászok a vizát és tokot, melyet nem bárkába tesznek, hanem kötélen tartanak fogva. Máskép, Komárom tájékán: kötélhal, hol a sőreget is ezek közé számitják. 2) Átv. ért. szerződésileg valamivel tartozó. Az adós köteles fizetni. Tehetsége fölött senki sem köteles. (Km.). Társasági nyelven: köteles szolgája, am. szolgálatára kész. Használtatik főnevül is, ámbár ritkábban, kötélgyártó helyett, amidőn tárgyesete: ~t, többese; ~ěk.