, (körül-věsz) ösz. áth. Általán valamit bekerít mindenfelül. Különösen 1) többen összeállva, s kört alakitva kerítenek be valamit v. valakit. Hadsereggel körülvenni a várost. Az erdei utast hirtelen tíz utonálló vette körül. 2) Állandóan vagy folytonosan, természeti helyzeténél fogva kerítve tart valamit. Turócz vármegyét, mint valamely völgyet, mindünnen körülveszik a hegyek. A szigeteket vizek veszik körül. 3) Átv. ért. valakit erkölcsileg megkerít, s mintegy akaratának körébe iparkodik vonni. Én Pált beszélem rá, te pedig vedd körül Pétert.