, (köt-és) fn. tt. kötés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, mely által valamit kötünk, különösen mint valamely készitményt eléállitunk. Harisnya-, kapcza-, kosár-, háló-, könyv-, gyékény-, gombkötés. 2) Csomag, mely több öszvekötött részekből áll. Egy kötés széna, szalma, nád, kender. Egy kötés talp, a fakereskedőknél. Egy kötés kordovány. Kún kötés, igen erős csomó. Vitézkötés, a magyar süvegeken, dolmányokon. Bokrétakötés, virágkötés. 3) Kapcsolat, mely több testeket öszvetart. Kötés az épületen, hol a gerendák egymásba eresztetnek. 4) A könyvkötőknél azon tábla vagy boríték, mely közé az íveket fűzik. Papír, vászon, selyem, bőr, kemény, angol kötés. 5) Átv. ért. szerződés, melynél fogva valaki bizonyos tartozásra, mintegy leköti magát. Béke-, szövetség-, frigykötés.
Igekötőkkel: bekötés; a jószágnak lekötése; bizonyos föltételnek kikötése; szerződésnek megkötése. V. ö. KÖT.