, (kap-cza) fn. tt. kapczát. 1) Széles ért. mindenféle ruhadarab, u. m. vászon, gyolcs, posztó, szűrrongy, melybe a lábfejet takarni, burogatni szokták, ha lábbelit húznak. Vékony, vastag, tiszta, szennyes kapcza. Megszorult neki a kapczája. Szoros neki a kapcza. (Km.) Úgy bánik vele, mint a kapczával. Még kapczája sem lehetne. Megvető, ócsárló ért. am. hitvány, foszlány kelme. 2) Szorosb értel. kötött vagy szövött harisnya, mely részént a lábfejet részént a lábszárt is takarja. Kapczát kötni, szőni. Kapczát húzni. Fekete kapcza, milyet ezelőtt az austriai örökös tartománybeli gyalogok viseltek. 3) Átv. a lónak vagy ökörnek körömházán növő kapczaforma hártyás csomó. Ezen értelmekből kitünik, hogy a kapcza gyöke a burokot, takarót jelentő gömbölyü kap, mely rokon a koponya, kopács, kopik szókkal. Az állkapcza nem tartozik ide, mert ez jobban am. áll-kapcsa; a kapczáskodik ige gyöke pedig a fogást, ragadást jelentő kap.