, (köt-el-ez) áth. m. kötelez-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Átv. ért. mondjuk mindenféle erkölcsi indokról, illetőleg törvényről, szabályról, szerződésről stb. melynek erejénél fogva valamit tenni tartozunk. A felebaráti szeretetre a természet törvénye, különösen pedig Krisztus parancsa kötelez bennünket. Az eltörlött polgári törvény nem kötelez. Hűségtartásra innepélyes esküvel kötelezni magát. Igekötővel: Valakit lekötelezni maga iránt, am. hajlandóvá tenni, vagy erkölcsileg kényszeríteni, hogy kedveért kész legyen tenni valamit. Magát bekötelezni valamibe am. bebonyolítani, belevonni. Némelyek eltévelyedtek a hittől, és bekötelezték magukat sok fájdalmakba. Sz. Pál I. Timoth. 6. 10. (Káldi). Hasonló értelemben fordul elé Molnár A.~nél a belekötelez és megkötelez.