, (körül-fon) ösz. áth. 1) Szoros ért. valamit, fonalakat húzva vagy eresztve, bekerít. A pók körülfonja a legyeket. A fonó leány körülfonja az orsót. 2) Ágakat, vesszőket úgy köt öszve, hogy kört képezzenek, s bizonyos tért bekerítsenek. Körülfonni vesszővel a virágágyakat. 3) Mondják általán felfutó, kúszó növényekről, melyek más testekre tekerődzenek. Az iszalag kürülfonja a fák derekait. A komló szára körülfonja a karót. 4) Átv. ért. valakit fortélyosan megkerít, cselszövényekkel saját czéljaira használ. Máskép, szintén átv. értelemben: behálóz.