, (körül-fog) ösz. áth. 1) Valamely átölelhető testet karjaival kerítve fog. Körülfogni a fa derekát, a zsákot. A rimánkodó gyermek körülfogja atyja térdét. 2) Többen úgy kerítenek be valakit v. valamit, hogy el ne mehessen. A pandúrok körülfogták az erdei utonállót. A vadászok körülfogják a felhajszolt vadakat. Körülfogni a ellenséget. 3) Valamely eszköz által bekerít. Hálóval körülfogni a víznek egy öblét. Kötéllel körülfogni valamely terhet. 4) Átv. ért. valakit minden oldalról sürget, fakgat; hogy rábirja valamire. Körülfogni, és elcsábítani valakit.