, KÖRÜLET, (kör-ül-et) fn. tt. körület-ět, harm. szr. ~e. Törzsöke vagy az elavult körül önh. ige, melynek az áth. körít felel meg, vagy a (kevesbé divatos) köröl áth. Szoros ért. valamely körvonal egészen véve, mint terület am. bizonyos térnek öszvege. A hintó hátulsó kerekének körülete nagyobb, mint az elsőé. (Peripheria). Szélesb ért. azon tájék, vidék, tér, mely valamely kitűzött helyet, mint középpontot vesz körül. A. főváros körületén fekvő faluk, puszták. V. ö. KERŰLET.