, (kör-ül), 1) Névhatárzó, személyragozva körülem, körüled, körüle stb. vagy körülöttem, körülötted stb. Azon vonalban vagy körtéren, mely a viszonytárgyat, mint középpontot körülveszi. Város körül ültetett erdő. Kastély körül épített fal. Kályha körül emelt korlát. Valaki körül forgolódni. A kerék a tengely körül forog. A belül hatarozóval párosulva am. valaminek kerületét és belsejét összevéve. A határt körülbelül elborította a víz. Egyébiránt ez értelemben szokottabb a kivülbelül. Néha am. hozzávetőleg, mintegy, pl. Körülbelül hatszázan lehettek. Ezen értelme van, ha magán használtatik is, pl. Két ezer körül voltak. Tíz óra körül láttam őt, am. valamivel előbb vagy utóbb. 2) Igehatárzó vagy igekötő, mely esetben az ige oly cselekvést, szenvedést vagy állapotot jelent, mely bizonyos középpontot mintegy kerítve történik, vagy létezik, pl. Körülvenni a várt. Körülvétetni az ellenségtől. Körüljárni. Tudnivaló, hogy valamint némely más igekötők, úgy ez is az önható vagy közép igéknek rendszerént átható tulajdonságot kölcsönöz, és tárgyesetet vonz. pl. Körülülni az asztalt. Körülfekünni a földre tett tálat. V. ö. KÖR.