, (kör-p-öl-ü, azaz körpölő) fn. tt. körpölü-t. Az ökrös szekér rudjának végén azon kétágu fa, melyen az igát tartó szeg kétszer keresztül megy. Máskép: körpöly. Így neveztetik a szántótaliga rúdján levő ilyetén fa is, mely a taligarudat a tézslával öszveköti. E csatnak felső ága rendesen félkörü görbe, s valószínüleg innen vette nevét, mintha volna görbölő v. görbülő.