, (kör-ny-ék-ěz) áth. m. környékěz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Valamit körülvesz, körülfog, középpont gyanánt körüláll. E várat sok sánczok környékezik. A Balatont egy felül hegyek, más felül magas partok és dombok környékezik. A nagy urakat sok szolga és hizelkedő környékezi. A táborozó ellenséget minden oldalról megkörnyékezni. V. ö. KÖRNYEZ. A Müncheni codexben megkörnyékezni a szokott értelmen kivűl annyit is tesz, mint környülmetélni. "Nyolczad napon jövének megkörnyékezni a gyermeket." Luk. I. A Bécsi codexben is környékezetlen am. a latin incircumcisus (körülmetéletlen). Átv. ért. környékez az álom, környékez a hideglelés, azaz meglepni készül.