, (kör-öm) fn. tt. körm-öt, tb. körm-ök, harm. szr. ~e. Általán szarunemü kinövés az állatok lábain, illetőleg kezein, mely fogódzó, kapaszkodó, ragadó, védő, megtámadó stb. eszközül szolgál. Különösen a) Az emberi kéz és láb ujjainak hegyén sarjadzó, körded szaruhártya. Köröm töve, éle, szálkája. Körmöket nyírni, metszeni. Virágos, vak köröm. Valakinek körmére koppintani vagy ütni, átv. ért. am. valakinek valamely nem tetsző tettét megtorolni. Használtatik az erőnek, munkának, hatalomnak jelképeül is. Nem kopott érte a körme, am. nem ő szerezte. Tíz körme után él, azaz kézi munkája után. Amit körmei közé foghat, ki nem bocsátja. Várj csak, még körmeim közé kerülsz. Körmeim közt vagy most. Köröm szakadtáig dolgozni, nem engedni. Körmére ég a dolog, igen sürgetős, mit legott végezni kell. Azon piszok, mely a nyiretlen köröm vége alatt öszvegyűl, köröm feketéje, s jelent átv. igen keveset. Egy körömfeketényit sem. Ahonnan a köröm kinő, körömgyökér, máskép körömház, köröm töve. A köröm vége körömhegy, b) A négy lábu állatok vagy általán az emlősök lábain levő ilyetén kinövések, melyek némelyeknél, mint a lófajoknál, kerek alakuak, (pata, tapa) másoknál, mint az ökrök, juhok, nyulaknál hasítottak. A ló körmére patkót űtni. A ragadozóknál, milyenek a macskafajok, hüvelybe rejtvék, és kajmósak, melyeket kényök szerént kinyujtanak. Ezeket némely természetrajzolók különösen karmok-nak nevezik. c) A madaraknál kajmós szeghez hasonló, s hajlékony, éles kinövés. Sas körmei.
E szónak gyöke a görbe, vagy kerekvonalt jelentő kör, s képződési módja: körő, körv, körm, köröm. Ez elemzésnek és értelmezésnek megfelel a dolog természete, mivel hogy a körmök általán v. kördedek, vagy legalább görbére hajló kajmósak. A latinban is az unguis, ungula, az uncus szóval egy gyöktől származott, ezen fogalom rejlik a hellen oνυξ-ban is. A német Nagel és Kralle a körmöknek vakaró, karczoló tulajdonságától vették neveiket. A magyarban is rokonok a karmol és karczol, de az első bizonyosan nem más, mint a körmöl módosulása, a karczol pedig a hangutánzók osztályába tartozik közvetlenül, melyekben különösen az ar rontást, metszést, hasítást jelent, mint: kard, kardács, a latinban carmen stb.