, (kör-ny v. kör-öny) fn. tt. körny-et, harm. szr. ~e. 1) Szoros ért. valamely kerek vagy hengerded testnek, vagy helynek külső szélei, határpontjai. Hordónak, keréknek, kútnak környe. Ez értelemben legpontosabban megfelel neki a latin peripheria. 2) Szélesb ért. azon határvonal, mely akármily testet vagy helyet körülvesz, valamint azon tér is, mely e határok közé szorúl. Háznak, teremnek környe. Város, falu, vár környe. A város környén belűl vagy kivül. E szónak gyöke kör; s képzése olyan, mint a szörny, árny, szárny, és az elavult horny, gorny, görny szóké.