, (kőr-ő) mn. tt. kőrő-t. Ormánsági tájszó Baranyában, s am. porhanyó, törékeny. Kassai József a kóró szó módosulatának tekinti. De nem valószinütlen, hogy eredetileg törő volt a törik igétől, a t átváltozván k hangra, mint töpörödik, a székelyeknél: köpörödik, (néhutt, pl. Győr vidékén: csöpörödik). A Góry-codexben is időt költeni am, időt tölteni: "Ösmeri az elmult időt, hogy Istennek szolgálatjába költötte el." Nyelvemlékek IV. kötet, 5. lap.