, (környül-metélés) ösz. fn. 1) Metélés, mely valamely testnek kerületén vitetik véghez, pl. gyűrüforma metszések a fákon, botokon, pipaszárakon. 2) A férfivessző fitymájának elmetszése. Mózes törvénye a környülmetélést, a fiú születése utáni nyolczad napra rendeli. "És minekutánna eltelék a nyolczad nap, hogy környülmetéltetnék a gyermek." Lukács II. 21. Káldi. A Müncheni codexben: megkörnyékeztetnék.