, (kör-m-ös) mn. tt. körmös-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Körmökkel ellátott. Körmös ujjak. Körmös lábak. A ragadozó állatok kiváltkép körmösek. 2) Átv. ért. oly eszköz, melynek körömhöz hasonló görbülése, fogója van. Körmös vas. 3) Képes kifejezéssel oly emberről mondják, ki hamar ellopja, amit körme közé kaphat, ki mint mondják, ötön szeret venni. Körmös kézbe akadt, am. ellopták. Jelent erélyeset, erőset is. Körmös ember, ki erélyesen fog a dologhoz, ki az alattvalókat szigorúan tartja. Tréfásan szólva: körmös hal am. béka. Nem ritka ezen szó az ökrök névsorában is. Csáli Körmös!.