, gyök. (Rokonok vele a latin capio, habeo, német haben, haften, szanszkrit: áp [tart], hellén απτομαι, török kap-muk [el-, megragad áth.] finn: kaappaan és kääppään stb.) áth. és önh. m. kap-tam, ~tál, ~ott. 1) Valamit hirtelen utána nyúlva, s mintegy oda hajolva, ujjait, körmeit, nyakát előre nyujtva, görbítve fog, megfog, megragad. Laptát kapni. Elkapni a fáról hulló gyümölcsöt. Megkapni a tolvajt. Bekapni a konczot. Bekapta, mint kutya a legyet. (Km.) Kikapni más kezéből a fegyvert, botot. Lekapni falról a kardot, fejről a kalapot. Valakit nyakon kapni, űstökénél fogva megkapni. Felkapni verekedéskor a legközelebbi botot, dorongot, követ. A lovat farkánál megkapni. Elkapták a szilaj lovak. Elkapta a harag. Kikapni a magáét. Nesze, kapd meg. Önhatólag: Valamihez kapni. Oda kapni, hozzá kapni valamihez. A tűz már a szomszéd házba kapott. Hajba kapni. Egymás hajába kaptak. Valakivel összekapni am. összeveszni. Összekaptak. 2) Valamit illető részül, jutalomul vagy büntetésül vesz. Pénzt, fizetést, hivatalt kapni. Büntetést, verést, botot, vesszőt kapni. Huszonötöt kapni. Várj, majd kapsz. Kikapsz te még ezért. Az elveszett jószágot visszakapni. 3) Átv. önhatólag valamire vágy, tehát mintegy szellemileg utána hajlong. Hiren, neven, dicsőségen, becsületen, kincsen, hivatalon, méltóságon kapni. Kapnak rajta. Nem kap rajta se szive, se szeme. Nem kap rajtad aki ismer. (Km.) Ezen nem érdemes kapni. Kapni az alkalmon.
"Esik eső a haraszton,
Nem kapok én a paraszton."
Népdal.
Kapva kapni valamin. Áthatólag is. A jó és olcsó kelméket, árukat kapva kapják. 4) Erőködés, iparkodás által valamire jut, megy, szintén önhatólag tisztségre, rangra, hivatalra kapni. Felkapni az uborkafára. (Km.) Lábra kap a beteg. Az a szokás kapott lábra. Bekapni a városi tanácsba, a káptalanba. 5) Valamibe kapni, azaz valamihez fogni, valamit kezdeni. Egyszerre sokba kapni. 6) Felkapni valamely szokást. 7) Rajta ér valakit. Lopáson, csaláson, hazugságon kapták őt. Rajta kapták a tetten. 8) Ki igekötővel önhatólag is am. az illem, erkölcs, törvény, mérték korlátain túl megy. Kikapott szülein a gyermek. Kikapó leány, menyecske. 9) Be igekötővel am. valamibe kötelődzeni; kezdeni, valamihez fogni. Más hajába, üstökébe kapni. Munkába, irásba, olvasásba kapni. Szeszes italra vonatkozva am. mértéken túl inni. Jól bekapott. 10) Kapni magát. Kapja magát, különösen a népmesékben gyakran eléforduló kifejezés, kürölbelül annyit jelent: hirtelenébe neki gondolja magát s elindúl.
"Ha megúnom magam a pusztába,
Kapom magam, megyek a csárdába."
Pusztai népdal (Erdélyi J. vagyis a Kisf. társ. gyüjt.).
Ez értelmezésekből kitűnik, hogy kap igében alapfogalom a távol tárgy utáni nyulás, hajlás, görbülés, e szerént tiszta eleme a hajlást, görbülést jelentő ka.
Származékai: kapcs, kapcsol, kapzsi, kaptár, kapos, kapdos, kapaszkodik, kapat, kaptat, kapoz, kapós stb. ikerítve: kip-kap am. kapkod.