, (kör-kör) ösz. fn. Görbe, és magát egészen bezáró vonal, mely úgy képződik, ha a golyót harántékosan szeljük keresztül, mi által oly bosszukás, kerekded alak képződik, mintha két köz ponttal két kör volna benne leirva, innen a kettőzött körkör név. (Ellipsis).