, (kőr-is) fn. tt. kőris-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A kéthímesek seregéhez, és egyanyások rendéhez tartozó fanem, virága felemás, külön nős virág, külön hím- v. anyavirág; csészéje nincs, vagy ha néha van, négy hasábu; bokrétája nincs, vagy ha néha van, négy hasábu vagy szirmu; magva egy lapos láncsás leppendékben. Legismeretesb faja: büdös vagy magas kőris, magasra felnyuló ágakkal, s igen szép koronával. Héja vagyis kérge sima, fája szivos és fehér. (Fraxinus excelsior). Más fajai: virágos kőris (fraxinus ornus), bús kőris (fraxinus americana) stb. Máskép igen terjedelmes szokással: kőrös. Képzője is nem más, mint az as os es ös tulajdonságot jelentők mása; mely megvan tájdivatosan a lapis, kódis, közszokás szerént pedig a hamis, haris szókban. Gyöke kőr, vagy röviden kör, s nevét hihetőleg a legismertebb magas kőris faj sűrü, kerek lombozatától vagy koronájától vette.