, (kör-ny-ez-et) fn. tt. környezet-ět, harm, szr. ~e. 1) Azon vonal, mely valamely tért, helyet legközelebbről, közvetlenül körülfog, milyenek a kerítő falak, gátok, sövények, vagy ezek közvetlen mentében huzódó vonal. A vár környezetét kerítő fasorok. 2) Azon személyek, kik valakivel közelebbi rendes viszonyban vannak. Gyanús emberek környezete. V. ö. KÖRNYĚKEZET.