, (köpp-en-t) áth. m. köppent-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Kis korty italt, köppöt lebocsát a torkán, máskép: hörpent.
"De ha kettőt-hármat borban jót köppentünk."
Thaly K. gyüjteményéből, ki annak keletkeztét a XVII. század második felébe teszi. Ugyan ő szerénte Tinódynál is eléjön:
"Vénszakálú hopmesterek ha jól köppentnek,
Az jó bortul szökellenek, igen ivöltenek.