, (kör-ös-ü) fn. tt. kössü-t. Csavarral ellátott fogó némely érczmiveseknél, pl. lakatosoknál, ötvösöknél. Minthogy a csavarnak lényeges tulajdonsága a körös alak, innen legvalószinübb, hogy gyöke kör, melyből lett körös ige, ebből igenév köröső, körösü, összehúzva körsü, végre kössü, mint borsó bossó, persely pessely stb. V. ö. KÖSSÖNTYŰ.