, KÖPÜ, (köp-ű) fn. tt. köpű-t. Általán am. öbös, öblös, gömbölyü vagy hengerded edény. V. ö. KÖP, elvont gyök. Különösen 1) Vesszőből font hasas, öblös méhkas vagy más hengerded kaptár. 2) Kannaforma öblü, hengerded, alul rendesen hasasabb faedény, melyben a tejfölből vajat csinálnak, vagyis a tejfel zsiros részeit, az úgynevezett irótól elválasztják. Máskép köpülő. 3) A kútnak fa bödöne, mely öböl gyanánt keríti a vizet. 4) Molnár Albertnél köz köpü am. sycophanta, közköpülködni am. filum contentionis ducere. Itt a köpü átv. képes értelemmel bir; valamint t. i. a köpüben zavarják a tejfölt; hasonlóan a sycophanta zavart okoz az emberi társaságban. Olyan forma, mint: minden lében kanál. Rokona a vastaghangu kupa. V. ö. KOP, KÖP, KUP.