, (köny-ör-te-len) mn. tt. könyörtelen-t, tb. ~ěk. Kiben mások szenvedései iránt nincs azon részvételi érzelem, melyet könyörnek hivunk. V. ö. KÖNYÖR. Könyörtelen szív. Szegények, szenvedők iránt könyörtelen fösvény. Könyörtelen, kézzel eltaszítani magától az elhagyatott árvákat, özvegyeket. Határozóilag am. könyör nélkül, könyörtelenül.