, (köny-ör-ű-l-et-ěs-ség) fn. tt. könyörűletěsség-ět, harm szr. ~e. Több, mint a könyörűlet, mert ez csak egyes részvéti érzelmet fejez ki, amaz pedig a szívnek oly hajlamát jelenti, mely természetnél fogva folytonos könyörületet gyakorol, melynek szokása könyörületesnek lennie, mi nemesebb értelemben az Istennek mintegy kizárólagos tulajdonsága.