, (köny-ök-öl-et) fn. tt. könyöklet-ět, harm. szr. ~e. A Müncheni és Bécsi codexekben am. a latin cubitus, vagyis azon mérték, mely a régi magyar mértékrendszer szerént singnek neveztetett, sőt e neve maiglan divatozik Erdélyben és Magyarország több részeiben, kivált a csapóknál és szűrszabóknál, kik inkább singgel, mint réffel mérnek. V. ö. SING.