, (köny-v-es) mn. tt. könyves-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Személy, kinek könyvei vannak, vagy könyveket szeret olvasni. E tulajdonságtól kapta Kálmán királyunk a könyves nevezetet. 2) Baranyában így nevezik a könyvkötőt. Ez értelemben főnév, amidőn tárgyesete: könyves-t, többese: ~ěk. 3) Könyvekkel bővelkedő, vagy, miben könyvek vannak lerakva. Könyves bolt, kamara, polcz, szekrény, láda, asztal. 4) Midőn törzsöke a szemcseppet jelentő köny v. könyü, am. könybe lábadt, könyűket hullató. Könyves szemekkel bucsúztak el egymástól.