, (kap-a-al) áth. m. kapál-t. 1) A földet kapával vágja, purhálja. Innen átv. értelemben mondják növényekről, melyek körül a földet vágják. Kukoriczát, burgonyát, dinnyét, káposztát, hajmát kapálni. Megkapálni a kertet, szőlőt. Kikapálni a köveket, gyomot. Fölkapálni a növény körül a földet. Kikapálni a burgonyát, répát. 2) Átv. lábával vágja, kaparja a földet. Kapál a kényes ló. Kápál a kutya, midőn egeret, hörcsögöt érez a föld alatt. Kapálj kurta, lesz poltura. (Km.) A földet kapálja körmével (a ló). Jób. 29. 21. Káldi.