, (kany-ar-od-ik) k. m. kanyarod-tam, ~tál, ~ott. Görbe ívded alakú vonalban mozdúl, fordúl, hajlik, tekeredik. Kanyarodik a veszsző, midőn hajtogatják. A nyak jobbra balra kanyarodik. Szántáskor a dűlőn kanyarodik a vonómarha. Kanyarodnak a terelt nyájak, a röptökben visszarezzent madarak. Kanyarodik az út, ösvény, hol az egyenes vonaltól eltér. "A honnan felkanyarodik az út Csobáncz várába." (Kisf. S.) Kanyarodik a szekér, kocsi, szán, midőn fara fordúl. Kanyarodik a pattogó, durrogó ostor. A felfutó növények a fák derekára kanyarodnak.