, (köny-ör-ög) önh. és gyak. m. könyörög-tem, ~tél v. könyörgöttem, könyörgöttél, könyörgött; htn. ~ni v. könyörgni, v. könyörgeni. 1) Szélesb ért. bizonyos szenvedések, lelki szorongatások vagy szükség által nyomatva, valakinek részvéteért, kegyeért, segitségeért esedezik, rimánkodik, mi rendesen maga megalázásával, néha könyezve történik. Alázatosan, esennen, szépen könyörögni. Bocsánatért, kegyelemért könyörögni. Igekötővel egyesülve tárgyesetes neveket vonz. Bekönyörögni magát valahová. Kikönyörögni az elzárt foglyokat. 2) Vallásos ért. buzgó imádság által Istentől kér, vagy a római kath. hit tanai szerént a szentek által is kéret valamit. Egészségért, hosszu életért, szabadulásért könyörögni. Szűz Mária, könyörögj érettünk. Istennek minden, szentei, könyörögjetek érettünk. Könyörögjünk Istennek.