, (köny-ök-öl-ő) mn. és fn. tt. könyöklő-t. 1) Átalán aki könyököl vagy ami könyöklik. Ablakban könyöklő leány. A Dunára könyöklő vártorony. Különösebben amire könyöklenek. Könyöklő párna v. vánkos. 2) Bizonyos támasz, melyre a könyököt nyugtatás végett rá lehet tenni, pl. a karzatok pártázata, a térdeplők támasza, várfalak könyöke stb. 3) A székelyeknél nyilás az istáló padlásán, melyen a takarmányt behányják, mely t. i. a tetőzet oldalából kikönyöklik.