, KÖNYÖRÜL, (köny-ör-ü-l) önh. m. könyörűl-t. Valakinek szenvedései fölött könyör re, azaz részvétre indúl, vagy mint mondani szokás, mások baján megesik a szive, meghajol az érzése. Könyörülni a szegény árvákon, özvegyeken. Inségemben könyörülj rajtam. Könyörülj, Istenem, én bünös lelkemen. (Egyházi ének.) Könyörüljetek rajtam, legalább is ti barátaim. (Jób.)
"Hordtam volna mindig saját tenyeremen,
Csak könyörült volna pártát unt fejemen."
Csokonai Dorottyá-ja.