, (könny-en) ih. 1) A nélkül, hogy nehézségét, terhét ismerné vagy tekintetbe venné valaminek. Könnyen tanulni, dolgozni. Könnyen eltürni a bajt, szükséget, szenvedést. Sok eb egy nyulat könnyen elnyomhat. (Km.). 2) Gond, munka nélkül. Könnyen élni. Könnyen gyűlt, könnyen hűlt. (Km.). Könnyen üdvözül, kinek Isten a barátja. (Km.). 3) Hamar; vonakodás, kevés előkészület nélkül. Könnyen engedni, megbocsátani. Könnyen kicsúszik ember szájából a szó. (Km.). 4) Nem törődve, mit sem gondolva, nem vizsgálódva. Könnyen venni a bajt, veszteséget. Könnyen hinni.